Ahogyan közeledik az év vége, egyre jobban érzem, hogy mennem kell innen. Egy új városba, új embereket megismerni. Azthiszem ebben a négy évben mindent kihoztam a lehetőségeimből, amit csak tudtam. Egyszerűen belefáradtam mindenbe, jövőre megszakad majd pár barátságom, amit őszintén szólva nem bánok, ugyanakkor van pár, egyenlőre még nem olyan erős kötelék ami a következő évben sokkal erősebb lesz.
Bevallom elegem van abból, hogy melletted állok, mindenen megosztom veled, mégis úgy tűnik neked ez nem számít. "Csak legyen." Hiszen ha nem lenne, akkor én lennék a legnagyobb gonosz a világon, azt kéred, hogy foglalkozzak az érzéseiddel, közben te vagy az aki nem gondolkodik tisztán és egyáltalán nem törődik azzal amit érzek. Nem értem miért aggasztod rám a problémáid, nem értem miért mondja mindenki, hogy vigyázzak rád, miközben amikor én voltam ebben a helyzetben neked semmit sem jelentett. Ráadásul hiába segítek, te napról-napra elköveted ugyanazokat a hibákat. Tudod, engem ettől fogva nem érdekelnek a problémáid. Sírj csak, mutasd gyengének magad, függj másoktól. Tanulnod sem kell, hiszen mindegy, nem? Úgyis minden csak egy párkapcsolattól függ. Persze, így gondolod Te.

Vissza a bloghoz